Me and Brussels…

legkevesbe sem izgalmas brusszeli tortenesek…

Mese a szolgáltatóiparról II.

Posted by gaborpapai on October 24, 2008

Így a legény gyarlón azt a következtetést vonta le, hogy távoli kis országa szolgáltatóipara jóval fejletlenebb, mint a sokak által példaként felhozott Belgium. Ezzel a sztereotípiával élte életét tovább, míg a Sors további megoldandó helyzetek elé állította… Majd elhagyta autója kulcsát…


Történt egy szép napon, hogy a pénzét örző intézethez írt egy levelet, melyben az online banking rendszerrel történtő végtelennek tűnő harcát osztotta meg a láthatatlan célszeméllyel, és újfent segítséghez folyamodott. Tudván, hogy eme elektronikus levél is kicsiny országa fővárosának egyik számítógépébe fog beleesni, választ nem is remélt egy héten belül. A 19 perccel később érkező részletes válasz azonban kiváltotta ámulatát és csodálatát, a gyors problémamegoldás miatt hite újra régi fényében csillogott…

Ment, mendegélt a legény, olvasott gazdasági világválságról, szeretett hazájában zajló politikai eseményekről, hőn imádott csapatának új edzőjéről és a hozzá fűzött reményekről, dolgozott, teltek mindennapjai. Egy napon azonban ideiglenes otthonát is el kellett hagynia, hogy a Nagyobb Jóért folytatott küzdelmét a Zunió másik székhelyén, Utcavárban (Strassburg) folytathassa. Munkatársaival úgy döntött, hogy anyagi és kényelmi megfontolások alapján az autóbérlést választják. Fel is kerekedtek, és a világhálón foglaltak egy autót, majd hétfőn reggel időben megérkeztek a megbeszélt helyre. Bementek a sok emelet magas, az újkori arisztokrácia által méltán szeretett Hilton hotelbe, ahol a Sixt nevű cég is székelt. Polémiájuk ott kezdődött, hogy számukra érthetetlen okokból a fizető személyének és az autó vezetőjének ugyanannak kellett lennie. A sofőr a legény lett volna, a fizető pedig az emancipáció jegyében a velünk lévő egyetlen hölgy, aki a távoli Németalföldről, annak pedig szórakoztatóiparáról méltán ismert fővárosából, Amszterdamból származott. Viszont miután ez a turpisság kiderült, a fizetés is a legényt illette meg. Aki annak rendje és módja szerint át is adta belga bankkártyáját fizetés céljából, mire tört angolsággal közölték (eközben a legény arra gondolt, hogy Európa fővárosának autóbérlő cégében miért nem beszélnek angolul…), hogy azt nem fogadják el. Felajánlott valódi pénzt is, de azt sem. Átadta kicsiny országából származó plasztik kártyáját is, amin viszont nem volt megfelelő mennyiségű virtuális fizetőeszköz. Ezért a mobiltelefonja segítségével édesanyja segítségét kérte, hogy ez a probléma átmenetileg megoldódjon. Majd miután ez megtörtént, újra átadta a kártyát, de azt – teljesen érthetetlen okoknál fogva – újra nem fogadták el. Hősünk 1000 Euró készpénzt – a bérlési díj négyszeresét – ajánlotta fel a szolgáltatónak letétként, hisz a másfél órás procedúra kissé megviselte idegeit, valamint időben oda kellett érnie a négy napnyi járóföldnyire lévő városkába. Miután a problémamegoldás szándéka legkevésbé sem tükröződött a szolgáltatók egyébként csillogó szemében, a problémát egy harmadik személy oldotta meg, kinek minden szükséges eszköze megvolt az autó megszerzéséhez, két és fél óra után el is tudtak indulni. Ekkor megfogadta magában a legény: soha többé nem ítéli meg az ország szolgáltatóiparát egy benyomás alapján, és ez igaz szeretett hazájára is…

Odaértek tehát Strassburgba, ahol három gyönyörű napot töltöttek. A parlament teljesen úgy nézett ki, mintha az újkori mesék legismertebbjének, a Star Warsnak a díszlettervezője építette volna, valamint az alaprajza egyértelműen Dart Vader sisakjára hajazott, és véleménye szerint minden órában újrarendezték azt, ezért nem talált meg soha semmit elsőre, és késte le kicsiny országából származó, ám francia Sarkozy elnök beszédét is többek között.

Utolsó este úgy döntött barátaival, hogy mulatni mennek. Miután mások általi nyomásra magával vitte a nagy nehézségek árán megszerzett autó kulcsát, a legény úgy döntött, hogy a legbiztonságosabb hely, ahol tárolni tudja, zakójának belső zsebe. Viszont a meleg, a sok ember, valamint az elfogyasztott kisebb mennyiségű alkohol hatására zakóját levette, és egy óra múlva nagy rémületére és sajnálatára azt a földön találta meg. Felvette hát, visszatette a helyére, majd újfent csatlakozott kedvelt társaihoz alkoholfogyasztás és táncolás céljából. Mikor már hasadt a hajnal, magára terítette zakóját, és bérkocsiba ülve fogadójukba hajtatott, és mély álomba merült.

Reggel azonban nem találta a kulcsot. Nagy riadalmak közepette rohant a parlamentbe, hogy valakinek a segítségét kérje. Gondolatok tucatjai cikáztak a fejében, de ebből a regrémísztőbb az volt, hogy valahogy vissza kell utaznia Brüsszelbe a pótkulcsért, újra Strassburgba, majd ismételten – immár autóval – Brüsszelbe, ennek összes költségét vállalván. Eközben kiderült, hogy a legény ír barátja, aki szintén vele utazott, talált egy autókulcsot, ám odaadta a korcsmárosnak, akiről később kiderül, hogy a hajnali zárás után tovább ment mulatni. Arra azóta is keresik a magyarázatot, hogy miért nem a saját társaságát kérdezte meg először, bár megbocsátható neki, hisz erre az egész esetre nem is emlékszik…

A parlamenti recepciós éppen alkalmas célszemélynek tűnt a segélykiáltás meghallgatására. A fiatalember hamiskás mosollyal szája szegletében hallgatta végig a legény kétségbeesett történetét a kulcsról, a tömegről, Cuba Libréről, valamint a francia borok káros hatásairól. Gondolkodott, gondolkodott, majd rádöbbent, hogy egy jóbarátja régebben abban a fogadóban dolgozott, ahol a legény és barátai az éjszakát töltötték. Felhívta hát, és ott is termett a maga valójában tíz perc alatt. Elkérte a legény telefonszámát, ábrándozott egy rövidet magyar nőkről és pálinkákról, valamint arról a hétvégéről, amikor ott volt, majd azt mondta, keresni fogja.

A legény nem tudott szabadulni a gondolattól, de felment irodájába és dolgozni kezdett. Nem egészen fél óra múlva az ég által küldött francia magyar pálinka- és nőimádó fiatalember azt mondta, hogy nála van a kulcs. Hitetlenkedve rohant le a legény hozzá, és láss csodát: tíz órakor újra nála volt a kulcs! Azóta a legény hívő, és áldja sorsát. Ezenkívül gyűlöli a franciák által használt AZERTY billentyűzetet, ami munkájának hosszát körülbelül ötszörösére növelte..

 

Ezután Brüsszelbe érve természetesen kiderült, hogy a 250 Euró valójában 330, de ez már semelyiküket sem érdekelte különösképpen, hiszen egyrészről iszonyatosan fáradtak voltak, másrészről pedig tudták, hogy az útiköltség-térítés igen nagyvonalú a Zunióban… Viszont megfogadta, hogy mindenkinek elmondja: soha ne béreljenek autót a Sixtben, ne legyenek Pannon előfizetők és Franciaországba vigyenek magukkal billentyűzetet!!!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

 
%d bloggers like this: