Me and Brussels…

legkevesbe sem izgalmas brusszeli tortenesek…

The Warehouse-family, avagy a hely, ahol élek

Posted by gaborpapai on October 19, 2008

MiniWorldHouse és a gulyásleves…

Brüsszel a nemzetköziség non-plus-ultrája, talán Torontóval, New Yorkkal és Londonnal lehetne egy lapon emlegetni. Egy jobb fajta túl egészséges nacionalizmussal megáldott ember biztosan elveszettnek érezné magát itt, hisz a brüsszeliség (valamint a belgaság – de ez más tészta) kimerül az ittélésben és az elfogadásban, nincs kit kiközösíteni, nem nagyon van kit utálni, annyian vannak, túl sok lenne az ellenségkép. Amikor kiderült, hogy megnyertem az ösztöndíjat, egy dolog volt számomra fontos: szeretnék a város hangulatát kicsiben leképező helyen élni, lehetőleg sokan egy helyen, minél szélesebb palettáról.

Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire beletalálok. Már említettem korábban, hogy 17 szoba van, ami ugyebár azt jelenti, hogy 17-en lakunk itt. Még eddig sosem sikerült 16 felé jutnom, de megpróbálkozom a lehetetlennel: összeszámolni a jelenlegi felállást. Ha folyamatosan nyomon szeretnétek követni a nemzetek váltakozását, csalódnotok kell, mert gyorsan költöznek ki-be az emberek, képtelen leszek hetente újra írni ezt a bejegyzést.

Tehát: van négy német lány, négy spanyol (2-2), egy olasz lány, egy szenegáli-svéd-francia muszlim lány, egy meleg angol-indiai-walesi srác, két lengyel lány, egy francia-vietnami srác, a román barátom Gracian, valamint én. Mint már említettem, sosem jutottam el 17-ig, és ez most is csak 16, ha eszembe jut, updatelem.

Röviden összefoglalva: isteni itt élni. Egy pillanatra sem áll meg az élet, mindig történik valami, és az utóbbi egy hétben a 60-as évek hippi korszakát felülmúló miniközösség alakult ki, annak minden előnyével. Együtt főzünk, iszunk, bulizunk, mosunk és mosogatunk, és beszélgetünk a különböző szintű és akcentusú angolunkkal, ami teljesen viccessé és emlékezetessé teszi az egészet.

Szarházi kelet-európaiak lévén Graciannal elég hamar összebarátkoztunk nagyon, viszont sajnos kedden hazamegy három hónapra, ami most őszintén elég mélyen érint. Raul is visszamegy szombaton Walesbe, őket egy lengyel srác és egy eddig ismeretlen “újlakó” váltja majd, már várom…

És mielőtt levonnám a végkövetkeztetést, hadd büszkélkedjek el a főzőtudományommal: tegnap gulyást főztem a többieknek, ők imádták, én pedig megállapítottam magamban, hogy teljesen gulyás íze van. Ma pedig lecsót csináltam, és bármilyen meglepő, lecsó íze volt… Elképesztő teljesítményemet pedig az olasz-német koprodukció által készített isteni tiramisuval, valamint jófajta vörösborral folytottuk le.

Szóval mindenkinek, aki hasonló kalandon töri a fejét, egy valamit tudok javasolni: próbáljanak meg olyan helyet találni, mint ez itt… Imádni fogjátokJ

Advertisements

One Response to “The Warehouse-family, avagy a hely, ahol élek”

  1. agocsadam said

    ne emailben vagy egyéb windowon irj – vagy ne tegyél entereket – fátter, mer berakja a nagy J betűt a kód, hiszen buta ő

    egyébként rock, ha visszajöttél, külföldi kajákat kell főznöd egyfolytában

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

 
%d bloggers like this: